Szeptikus szellőzés

A magánházban használt szeptikus tartály természeténél fogva önálló, zárt rendszer, amely a felhalmozódó halmazállapotban működik, és kellemetlen szagok jelenlétére utal.

Ebben az esetben az erős szagok kialakulásának és elterjedésének fő oka a szeptikus tartály szellőztetésének hiánya vagy normál működésének megszegése.

Meg kell jegyezni, hogy az egészségügyi előírásoknak megfelelően minden, a külvárosi területre telepített hulladékgyűjtőt szellőztető rendszerrel kell felszerelni. De sajnos a legtöbb felhasználó egyszerűbb módszert választ, és csak a visszacsapó szelepek vagy hidraulikus szelepek használatára korlátozódik, amelyek használata nem szabad megszabadulni ettől a kellemetlen jelenségtől.

Tipp A szellőztetés alkalmazása előfeltétele a rendes környezeti helyzet megőrzésének a hulladékgyűjtő területén. Ezenkívül egyes esetekben kellemetlen szagok nemcsak ezen a területen, hanem a lakóépület belsejében is érezhetők, általában a WC-ben és a fürdőszobában.

Ezenkívül a szeptikus tartály normál szellőztetése kedvező feltételeket teremt a hulladék kezeléséért felelős mikroorganizmusok reprodukálásához. Mivel ez a folyamat a szén-dioxid és a hő intenzív kibocsátásával jár együtt, az utóbbit szintén el kell távolítani a rendszerből.

A szellőztetés hiánya miatt a mikroorganizmusok a szeptikus tartály kellemetlen szagaivá válhatnak. Ezt rendszerint akkor lehet megfigyelni, amikor a vízelvezető rendszernek nincs ideje a benne áramló csatornák teljes szűrésére. Ennek eredményeképpen a felhalmozott mikroorganizmusok nagymértékben elpusztulnak, amit a rendkívül kellemetlen szag felszabadulása okoz.

Cikkünk következő részeiben megvizsgáljuk, hogyan kezeljük a fent említett problémákat.

Rendszertervezés

A szellőztető rendszer tervezésénél először figyelembe kell venni azokat a anaerob jelenségeket, amelyek a szeptikus tartályának rekeszeiben fordulnak elő és friss levegőt igényelnek. Ismét megjegyezzük, hogy a szeptikus tartály kellemetlen szaga megjelenése a következő folyamatokhoz kapcsolható:

• az ülepítő alján lévő iszap felhalmozódása és annak későbbi fermentációja;
• a bomlás folyamatát fokozó különleges mikroorganizmusok (baktériumok) ezen alapulása;
• az aerob baktériumok kolóniájának szeptikus tartályában való megjelenése, amely a talaj tisztításának csatornáján keresztül belép a tartályba.

Nyilvánvaló, hogy a szeptikus tartály térfogataiban a légrétegek természetes keveredése a fizika törvényei szerint történik, amikor meleg, könnyű levegő emelkedik; és hideg nehéz - lemegy. Ugyanakkor a szennyvíz és a környezeti levegő hőmérsékletének különbsége miatt a szennyvízrendszeren kívül és belül keletkezik a differenciál légköri nyomás, amely lehetővé teszi, hogy az utókezelő szellőztető rendszert egy különleges, a ház tetőjén megjelenő kifolyócsatornával kombinálják.

Kombinált esetben a szennyvíztisztító berendezés szellőztetése a következőképpen történik:

1. Működés közben (bármilyen időjárási viszonyok között) közvetlenül érintkezik az elfolyó gőz és a friss kültéri levegő között, amelyet természetes hőcserélő mechanizmusok okoznak.
2. A hőcserélő folyamat áramlását nyilvánvaló okokból megfelelő levegőcsere kísérte.
3. Ebben az esetben nyomáskülönbség alakul ki, ami hozzájárul a légcsere-jelenségek fokozódásához.

A szennyvíz szellőztetésének külső elemei

Tekintsük a szellőztetett ülepítő medencék lehetőségét a betongyűrűkből összeállított egykamrás szeptikus tartály példáján. Ebben az esetben a külső szellőztető rendszer két csatornahálózatból áll, amelyek közül az egyik (alsó, 100 mm) a fedélbe van szerelve, a második pedig az alsó 50 mm-es felső vagy feletti csővezetéket egy speciális adapterrel rögzíti.

Tipp A csőkötő hely gondosan szigetelt és vízszigetelő réteggel van védve; emellett a felső csövet a talaj felett kell megjeleníteni oly módon, hogy az árvíz ne kerüljön a rendszerbe.

Tekintsük tovább egy ugyanabból a vasbeton gyűrűkből összeállított többkamrás septikus tartály szerkezetét. Ebben a kialakításban a szellőztető csövet általában eltávolítják az utókezelő kamrából, amelyet a csatornák utókezeléséhez (ürítéséhez) használnak.

A biológiai kezelésre szánt egyéb szektorokban a szellőzés általában nem szükséges.

Emlékezzünk vissza, hogy a szeptikus tartály utókezelő kamrából a kezelt csatorna a perforált csöveken keresztül közvetlenül a szűrőn kútba kerül, majd természetes felhasz nálásuk (a talajban való feloldódás) történik. Az utókezelő kamra szellőztetésének megszervezése a saját kezűleg történik, az alábbi műveleteket kell elvégeznie:

1. Először is, minden egyes perforált cső (lefolyócső) vége megjelenik egy adott helyen a felületen.
2. Ezt követően maga a szellőzőcső kb. 0,5 méterrel emelkedik a talaj felett.
3. A munka végső szakaszában a csővégek lezáródnak kis csapadékkal, amelyek védik őket a csapadéktól.

Tipp A szellőzők számát minden fél méteres lefolyóhoz képest egyenként kell kiválasztani.

Összefoglalásként megjegyezzük, hogy az abszorpciós és szűrési mezők szellőztetésére használt csőcsatornák használhatók tisztító (mosó) csatornákhoz és működésük ellenőrzéséhez. Az első esetben a szivattyúcsövet nagy nyomás alatt víz szivattyúzza, és a szeptikus tartály felé vezet.

A lefolyók állapotának ellenőrzése a szellőzőcsövek mint ellenőrző nyílások használatával történik. Azonban a víz hiánya a csatorna végén azt jelzi, hogy a szellőzés normálisan működik. A víz jelenléte jelzi, hogy a lefolyók nagyon lassan felszívódnak a talajba.